Újabb kettősmérce Brüsszelben

Uniós alapszabadságok és kötelességek, a jogállami alapértékek negligálása – Kettős mérce a bizottsági eljárások gyakorlatában?

  • az elmúlt években több tagállam huzamosabb ideig, következmények nélkül sérthette meg a közösségi integrációban deklarált alapvető jogokat, legyen az éppen az uniós mozgásszabadság (személyes szabadság), vagy a szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlása az Unióban → az Európai Bizottság eljárási gyakorlata sokszor politikai nyomást tükröz
  • emlékezetes: az Európai Bizottság csak 2010 őszén indított kötelezettségszegési eljárást Franciaország ellen a mozgásszabadság megsértése címén a kelet-európai roma bevándorlók kitoloncolása miatt → az ügy alapjául szolgáló, mozgásszabadságról szóló 2004-es, 38-as számú EU-direktívát egészen addig nem implementálta nemzeti jogába a francia állam, majd az esetek nyomán súlyosbodó romabotrány miatt végül eljárást indított ellene az Európai Bizottság
  • ugyancsak a kettős mérce, a vonakodó lépés példája: a Bizottság tavaly decemberben zárta le az Olasz- és Görögország ellen csak 2015 decemberében indított eljárást: az Eurodac rendelet szerinti kötelezettségeiket negligálva nem vették fel és nem továbbították az Eurodac adatbázisnak az összes szabálytalanul az EU-ba érkező migráns ujjlenyomatát → a Bizottság a „2016 kezdete óta tapasztalt jelentős javulásra” utalt az ügylezárásnál, noha a teljesítés javulása jórészt a migrációs krízishelyzet általános enyhülésének tudható be
  • példaként említhető a közép-európai vállalkozásokat hátrányosan érintő, Európai Unión belüli piacvédelmi intézkedések elleni fellépés Francia- és Németország esetében: a német minimálbér 2015. januári bevezetése és az 500 ezer eurós büntetőplafon a külföldi fuvarozók kiszorítását is célozta, míg a franciák 300 ezer eurós bírságot vezettek be 2015-ben a kötelező pihenőidőre → magyar vállalkozások százai szűnhetnek meg, az Európai Bizottság végül alig egy éve indított eljárást mindkét tagállam ellen
  • Németország az elmúlt években piacvédelmi intézkedéseket vezetett be a kelet-közép-európai erdészeti csemete- és magexport ellen különböző eljárások bevezetésével, kiűzve így a magyar ágazatot → a protekcionizmus sokszor büntetlenül, vagy évekig virágozhat az uniós alapszabadságok kárára egyes tagállamok esetében
  • más esetekben viszont nem kell akár éveknek eltelnie, sőt: a kötelezettségszegési eljárást kiegészítő ún. jogállamisági mechanizmus – amelyet elvileg csak akkor alkalmazhatna a Bizottság, ha „rendszerszintű működési zavar” következik be a jogállami intézmények és mechanizmusok tekintetében – alkalmazási szabályainak is ellentmond a még törvényhozási szakaszban lévő lengyel igazságügyi reform bizottsági támadása (két törvényt ugyanis megvétózott júliusban a lengyel államfő, a reform így nem tud életbe lépni)
  • ugyanazon tárgykörben is létezik kettős mérce: a Bizottság 2017-ben eljárást indított Magyarország, Csehország és Lengyelország ellen a kötelező betelepítési kvóta ügyében, mivel nem teljesítették azt a most lejáró kétéves határidő alatt, noha például Ausztria 1%-ot sem teljesített (1953-ból 15 áthelyezés), vagy Bulgária alig pár százalékot (1302-ből 50) → ráadásul hazánk 2015-ben nem szavazta meg a kvótát, perre ment: az ítéletet megvárhatta volna a Bizottság
  • ugyancsak a kettős mércét, és a politikai nyomást mutatja, hogy 2015 végéhez képest az Európai Bizottság egy év alatt 50%-kal emelte (38-ról 57-re) hazánkkal szemben a kötelezettségszegési eljárások számát → 2010-12 között volt hasonlóan magas, 50 feletti a Magyarország ellen indított bizottsági eljárások száma (miközben az összes tagállam tekintetében a 2010-es 2100-ról 2016 végére több mint egyötödével, 1657-re csökkent az eljárások száma)
http://civilosszefogas.blogstar.hu/./pages/civilosszefogas/contents/blog/42338/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?